Mi az öleb?

Az ölebek a „virágkorukat” a királyi udvarokban élték. Fennmaradt, régi festményeken láthatjuk az urakat, királyi családokat a kis kedvencek társaságában. Manapság az ölben elférő kutyus ismét népszerű lett.

Az öleb társasági kutya. Apró termetükben, szelíd természetükben hasonlítanak egymásra, külsejük azonban változatos. Az ember társaságát kifejezetten igénylik, némely fajta nagyon szereti a babusgatást, a gazdihoz bújást.

A királyi házaknál sokáig a legnépszerűbb kedvenc a pincsi volt, a maga 15-25 cm-es marmagasságával. Talán a múltja miatt, hogy a jómódúak jelképe volt, nem kezelik ma teljes értékű kutyaként, első sorban kis termetük miatt. Azonban ezek a kis „csöppségek” intelligenciában, hűségben nem kevesebbek nagyobbra nőtt társaiknál.

Az ölebekről keringő tévhitet felejtsük el, miszerint ezt a fajtát azért hozták létre, hogy mintegy macskapótlékként szerepeljen. A pekingi palotapincsi már időszámításunk előtt 2000-ben is létezett. Ha kutakodunk, találunk rajzokat e korból az éppen regnáló kínai császárról, aki mellett elmaradhatatlanul szerepel ez a kutyafajta. Történelmi tanúságok szerint századokon át Kína templomaiban éltek ezek a kutyák, ahonnan a császár kiválasztotta magának a saját kedvencét.

Cavalier King Charles spániel: a XV. századi Európa kedvence volt. Majd minden királyi udvarban megtaláljuk őket. Azonban ez a fajta nem kifejezetten „öleb”. Igazi vadász, kitűnő szaglással és apportírozó képességgel rendelkezik. Ettől függetlenül, szívesen múlatják az időt a gazdi ölében.

Shar pei: ez a fajta sem öleb típus. Elsősorban vadászatra, ház- és nyájőrzésre használták Kína középső területein. Vidám természeténél fogva nagy a mozgásigénye. Igazi, öntudatos kutya. Laza bőre mindenkit mosolyra fakaszt.

Mopsz: A maga 30 centis magasságával, hátra csapott kunkori farkával, homlokredőnyével mókás látványt nyújt. A mopszok még régebbi fajták, mint a pekingi palotapincsi, legalább 3000 évesek. Ez a kutyus rengeteg mókát és vidámságot tartogat gazdája számára. Kisgyermek mellé is ideális társ, hiszen a gyermeki „próbatételeket”, olykor a kemény ajnározást is nagyon jól viseli.

Tacskó: több évszázados tenyésztői múltra tekint vissza ez a törpekutya. Borzebként is számon tartják, hiszen remek vadász. A rókát vagy borzot akár a föld alá is követi. Ezt a tehetségét rövid lábának és elhivatottságának köszönheti. Ennek ellenére nem agresszív típus. Viszonylag kicsi a mozgásigénye, és rendkívül ragaszkodó. Gazdáját „vakon” követi, akár a világ végére is.

Manapság csak speciális esetben van szükség  a kutyák munkájára. A mai munkakutyák inkább szórakoztatásunkat szolgálják, hiszen a vadászat sem a létfenntartásunkért folyik. Már a pásztorkutyák is csekély számban fordulnak elő a nyáj mellett. Ezek az aprócska kutyák viszont kiváló társak kisgyermekek, magányos, idős emberek számára vagy egyedülállók szabadidős partnereinek. Így akár vehetjük őket munkakutyának is.

Az ölebeket nehéz lenne mind felsorolni, hiszen számtalan fajta létezik. Így csak a közismertebbek közül néhány: tibeti terrier, shih-tzu, japán csin, tibeti spániel, chihuahua, phaléne, boston terrier, brüsszeli griffon, petit brabancon, maltese, bichon frisé, bolognese, coron de tulear, oroszlánkutya, kínai meztelen kutya, papillon.