FCI Standard Nr. 168
III. fajtacsoport, rövidlábú terrier
Akik ismerik ezt a fajtát és kedvelik, nagy becsben tartják, de sok létrafokon kell felkapaszkodnia még, hogy általános közismertségre, népszerűségre találjon.
Tenyésztése nem mindig könnyű, gondolok itt a szűkös genetikai háttérre.
A kis populációra, aminek előnye is van. De a nehéz ellésre és az egyre költségesebb felnevelésre is.
Szőrének ápolása, és gondozása is sok tanulást és türelmet igényel.
Ennek ellenére, aki egyszer megismerte Őt, talán már élt is Dandievel, továbbra sem lesz hűtlen ehhez a fajtához.
A Dandie Dinmont Terrier az ebek világában egy különösen romantikus kezdetre vezethető vissza. Egyedülálló az a tény hogy nevét irodalmi forrásból nyerte. Skócia nagy mesélőjének Sir Walter Scott írónak köszönheti ezt, mert ő nevezte el és tette halhatatlanná „Guy Mannering” című regényében.
Magának a Dandie fajtának az eredete homályos, sok vita is volt emiatt. Az világos, hogy ősét azokban az skót és angol határterületeken honos durvaszőrű terrier tenyészetekben kell keresni, ahonnan a XVIII. Század második felében felbukkant és csak úgy „SKÓT Terriernek” nevezték.