Az üregi nyulak társasan (1-3 bak és 1-5 anya) élnek együtt. Közöttük rangsor alakul ki. A bakok a nőstényekért, az anyák a "fészekért", az üregen belüli szabad fialási helyért versenyeznek.
Az uralkodó bak az áll alatti mirigy váladékával, bélsárral és vizelettel jelöli meg a territórium határát. Az új helyre került házinyúl egyik első tevékenysége ugyancsak a "territórium" (a ketrec) megismerése, megjelölése. A gyakorlatban ennek például fedeztetéskor van jelentősége. Ha a bakot teszik be az anyanyúl ketrecébe, akkor az először az új környezetet akarja felfedezni, nem törődik az anyával. Az anya pedig a "birtokát védve" megtámadhatja a baknyulat. Fordítva, ha az anyanyulat teszik a bakhoz, és ha az elég aktív, akkor rögtön az anyanyúllal kezd foglalkozni ("udvarol", ráugrik). Ha az anyanyúl ivarzik, a felszabaduló hormonok elnyomják "kíváncsiságát" és hamar felveszi a bakot.
Az üregi nyulaknál a domináns anyanyúl elsődleges szerepe a csoport kialakításában van. Az üreg ásásában szinte kizárólag a nőstények vesznek részt. A fialás előtt álló anyanyulak minden alomnak új járatot, fészket készítenek.
A fészekkészítési viselkedés a háziasítás során alig változott. Fialás előtt néhány nappal az anyanyulak elkezdenek az elletőládában kaparni (ásni), alomanyagot (pl. szénát) hordanak be, megtépik magukat, a szőrt elkeverik az alomanyaggal, majd a megszületett fiókák is ezzel a szőrrel „takarják be” magukat. Megfigyeléseink szerint az anyanyúlnak a fialás előtt legalább két napra van szüksége, hogy a megfelelő fészket elkészítse.
A fészkét elhagyó üregi nyúl a járatot betömi. Régen az istállós tartásban a nyulak a vastag alomban járatokat készítettek, és azt elhagyva a bejáratot elfedték. Ezt a magatartási formát ma már ritkán figyelhetjük meg a házinyulaknál. Ha valakinek azonban olyan az elletőláda kiképzése, hogy az anyanyúl egy rövid alagúton át juthat be a fészkébe, tapasztalhatja, hogy ezt a járatot az anya szoptatás után szénával betömi és csak a következő szoptatás előtt teszi ismét szabaddá.
A fenti viselkedés az ivadékok elrejtését, a ragadozók elleni védelmet szolgálja. Az üregi nyúl (a házinyúl is) napjában általában csak egyszer szoptat. Az eddig végzett vizsgálatok egy része alapján úgy tűnik, hogy jobb nevelési eredmények érhetők el, ha a szoptatási időszakon kívül az elletőláda búvónyílását lezárják. A szopósnyulak néhány perc alatt képesek felvenni napi tejszükségletüket. Az anyanyulaknak más időpontokban való bejárása megzavarhatja az alvó kisnyulakat, a megijedt anyanyúl beugrásával, dobbantásával az almot szétszórhatja, sőt össze is taposhatja. Bizonyos esetekben (ld. később) a búvónyílás szabadon hagyása (szabad szoptatás) eredményesebb lehet.
Bőséges vegetáció és kis állománysűrűség esetén az üregi anyanyulat a bak hamar befedezi. Valószínűleg szag alapján ismeri fel a fialásra készülő anyát, követi őt, és mihelyt az elhagyja a fészket (az üreget) fedezni próbálja.
A fialás után rögtön vemhesült anyanyúl ivadékai négy hetes koruk előtt függetlenné válnak, az anyjuk nem szoptatja őket tovább, hanem az új járat kiásásával és a fészek elkészítésével törődik.
A fentiekből látható, hogy a sűrített fialtatás nem az ember "találmánya". Az anyanyúl hormonális rendszere, szaporodásbiológiája és szexuális viselkedése egyaránt azt bizonyítja, hogy a közvetlen fialás utáni ivarzás, fedezés és vemhesülés természetes jelenség. A gyakorlatban mégsem ilyen egyértelmű, általánosan ajánlható a sűrített fialtatás. Ennek valószínűleg az az egyik oka, hogy az elmúlt évszázadokban a sporttenyésztési (hobbi), szemlélet miatt évente ritkán fialtattak. Így a gyengén szaporodó egyedek is termelésben maradtak, vagyis negatív szelekciót folytattak a szaporaságra. A másik fontos szempont, hogy az üregi nyulak csak bőséges takarmányellátás (vegetáció) mellett vemhesülnek közvetlen a fialás után. Sajnos nem mindegyik nyúltáp elégítik ki az intenzív szaporítás táplálóanyag-igényét. Intenzív szaporítás csak intenzív takarmányozás mellett képzelhető el.
Hasonló a helyzet a korai választással kapcsolatban is. Csak az az üregi anyanyúl hagyja ott négy hetes kor előtt kicsinyeit, amelyik közvetlenül a fialás után vemhesül. Tehát nem a korai választást kell célként kitűzni, hanem az újratermékenyülés időpontjához kell a választást igazítani. Ha a termelési feltételek megfelelnek a sűrített fialtatásnak - és az anyanyúl közvetlen a fialás után vemhesül is -, csak akkor célszerű 28 napos korban elválasztani a szopósnyulakat. Amint később látni fogjuk ennél korábbi választás is lehet cél.
Nyugodt, takarmányban gazdag helyen az üregi nyulak jól szaporodnak, gyorsan nőnek és fejlődnek, a legtöbb anyanyúl már a megszületés évében maga is szaporodik. Ennek ékes bizonyítéka, hogy 1859-ben Ausztráliában szabadon engedett néhány pár nyúl - természetes ellenségek hiányában - rendkívüli mértékben elszaporodott és 30 év múlva létszámuk már 20 millióra (!) duzzadt.
A telepítési sűrűség növekedése és az ezzel együtt fellépő takarmányhiány, a szociális stressz erősödése, a csoportok között és azokon belül kialakuló egyre gyakoribb verekedés, valamint a kártevők elszaporodása gátat szab a túlszaporodásnak. A dominancia-sorrendben hátul álló anyáknak kisebb az esélyük a termékenyülésre, nő az embrionális veszteség aránya, az anyanyulak egymás ivadékait felfalhatják. A házinyúl esetében szintén számtalan olyan stressz éri az állatokat, amely negatívan hat a szaporaságra és a nevelőképességre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése