Legfontosabb tudnivalók a tengerimalacról

  A tengerimalac eddigi tudásunk szerint rágcsáló, így semmi köze a malacokhoz. Ráadásul még tengeri is, talán a tengeren túli származásának (Dél - Amerika) köszönhetően. Rossz nyelvek szerint a középkorban disznóhúst helyettesítő csemegeként fogyasztották, és kifejezetten húsáért tartották.  Testfelépítése a nyúléhoz hasonló, de mivel disznó módon, turkálva keresi táplálékát, érdemelhette ki a malac nevet.

  Tudományos neve Cavia porcellus, rendszertani besorolása alapján emlős és rágcsáló, a tengerimalacfélék családjába tartozik. Feltételezett őse a mai napig vadon él Peruban. Európába az új világ felfedezése után került, spanyol hajósok hozták be díszállatként. Ma kifejezetten hobbiállatka, kis termete és a tenyésztők által létrehozott különböző színű és szőrhosszúságú fajták miatt, igazi házi kedvenc. 

  Testhossza 25 – 30 centiméter, testtömege 800 – 1500 gramm. Testméretéhez képest nagy feje, az oldalt ülő szemek, az egymástól távol lévő lelógó fülei, rövid nyaka és tokája, pici lábai és, hogy nincs farka, kifejezetten mulatságossá teszi az állatkát. Fontos megjegyezni, hogy kiváló a hallása, fajtársaival már az ultrahang tartományában kommunikál. Tizenegyféle hangot használ a kommunikációra, mely az izgalom, fájdalom, éhség, elégedettség, félelem, kíváncsiság kifejezésére szolgál, viszont az emberrel való érintkezésben csak a füttyentést és a visítást használja, figyelemfelkeltés és éhessége tudatosítására.

   Rendkívül félénk állat, de könnyen szelídíthető, igazi barátja lehet az embernek, ezért igényli a gazda szeretetét, kényeztetését. Kevesebb elfoglaltságot ad, ha párban tartják, mert így játszani is tudnak egymással. Mozgása lomha, de futni jól tud, és bizonyos akadályokon át is tud ugrani. Izgatottságát, örömét egy helyben ugrálással fejezi ki gazdájának.

  Párban tartásnál fontos a megfelelő fajtárs kiválasztása. Ha nem szeretnénk szaporulatot, akkor azonos neműeket tartsunk együtt. Legideálisabb, ha idősebb hím mellé fiatal hím kerül, mert így eleve adottá válik a rangsor rendezése, mely a nőstény párokra is ugyanúgy vonatkozik. Azonos korú, azonos nemű tengerimalacok együtt tartása örökös civakodást, sokszor komoly sebeket okozó verekedést eredményez.

  Ha különnemű malacokat tartunk együtt, mindenképpen szaporulatra számíthatunk. Ebben az esetben, a nőstény fiatalabb legyen 1 évesnél, mert idősebb korban a csontosodás miatt rugalmatlan medencéje megakadályozza az amúgy könnyű szülést. Ha mégsem vállaljuk kismalacok születését, nőstény malac mellé ivartalanított hímet tehetünk társnak.

  Szülés után a nőstényt kölykeivel együtt, tarthatjuk egy alomban a vele összeszokott fiatalabb nősténnyel. Tapasztalhatjuk a két felnőtt szeretetteljes magatartását, hiszen a fiatal társ segít a szülésnél, később pedig, a kölykök gondozásánál.

   

  Mivel tengerimalacunk külsőre is hasonlít a nyúlra, ugyan nem olyan fürge, sokkal lomhább, viszont táplálkozásuk szinte azonos, ezért kiváló társa lehet egy törpenyúl. Tapasztalat szerint is jól kijönnek egymással.