Rejtélyek a macska tájékozódása kapcsán, avagy a gazdához ragaszkodik-e vagy a helyhez?

   Ki ne hallott volna legendás történeteket arról, hogy macskájuk hosszabb csavargás után hazajött, vagy arról, hogy hiába vitték kedvencüket autóval macskahordozóban költözéskor, egy idő után az visszatért a régi lakhelyükre.

   Vajon mi lehet az oka, valóban kiválóan tájékozódik a macska?

   Az természetes, hogy a kijárós macskák hatalmas territóriummal rendelkeznek, melynek bármely pontjáról vissza tudnak térni egy otthoni ebédre, ha kedvük, vagy éhségük úgy tartja. A már sokszor bejárt területen nem is okoz gondot a tájékozódás, hiszen a jól ismert környezet tájékozódási pontjai eligazítják az állatot.

   Mi történik akkor, ha macskánk teljesen ismeretlen és az otthontól távoli területre kerül? Etológusok feltevése szerint a macska ilyenkor a Nap és a Hold helyzetét is felhasználva tájékozódik az idegen területen. Nyilván ilyenkor megkönnyítik tájékozódását a folyók, patakok, vízpartok, városok, városrészek a benne elhelyezkedő ipari parkok a jellegzetes szaganyagukkal, és nem utolsó sorban a macska sajátos belső órájának segítségével, valamilyen titokzatos módon bárhonnan hazatalál.

   Ezt a feltevést igazolja az én hajdani házimacskám története is, mely a környék kedvence volt kivételes intelligenciája, kedvessége és szépsége miatt. Egyedül egy néha a környékre látogató „szomszéd” nem szerette.

   Ő odáig merészkedett, hogy szó nélkül eltűntette a macskát. Az utcában mindenki kereste, még a helyi rádióban is hirdettük, mindhiába. Csak később derült ki, hogy a merénylő éppen külföldre készült, bevágta a csomagtartóba szegény cicát, és valahol Horvátország környékén kidobta a kocsiból.

   El sem tudom képzelni, hogy min mehetett keresztül szegény cicus a teljesen idegen környezetben.

   
   Azt meg végképp csodának tekintettük, hogy tíz hónap elteltével, - mikor már a remény is elveszett, hogy egyszer megtaláljuk cicánkat, - megjelent a konyhaablakban. Hazajött Horvátországból.

   Már zimankósra fordult az idő, mikor megláttam egy gyönyörű, hatalmas termetű macskát üldögélni a szoba ablakában. Első ránézésre fajtatiszta Norvég erdei macskának véltem, később kiderült, hogy keverék, hosszú szőrű őssel. Szelídnek tűnt, mert hízelegve törleszkedett az ablaknak, mikor beszéltem hozzá. Beengedni nem akartam, mert nem kockáztathattam perzsa macskáim egészségét, ezért kiadtam neki egy kis ennivalót és vizet a párkányra. Miután belakott, üldögélt egy darabig, majd leugrott és eltűnt. Ettől fogva napi rendszerességgel megjelent a párkányon, evett, ivott, elment. Lehetetlen, hogy ne legyen gazdája egy ilyen gyönyörűségnek, csak változatosságot keres – gondoltam. 

    Egy hónap után elbizonytalanodtam gazda ügyben, mivel én nem fogadhattam be a saját négy macskám mellé, így nekiláttam a befogadó keresésének. Állatorvosom talált is egy megfelelő gazdát, akivel megegyeztünk a macska elszállításában. Kitettem a macskahordozót az ablakpárkányra, mikor őkelme megjelent. Legnagyobb megrökönyödésemre teljes bizalommal besétált a hordozóba, csak be kellett emeljem az ablakon. Persze az indulás előtt megdögönyöztem egy kicsit, majd rázártam a macskahordó ajtaját. Buszmegállóba mentünk, mert a leendő gazdi a város másik végén lakott.

   Kitörő örömmel fogadták a gyönyörű macskát és biztosítottak róla, hogy remek párja lesz a keverék perzsa nőstényüknek. A busz útvonala kacskaringós volt, fél órába telt mire hazaértem, de szívmelengető érzés volt, hogy ennek a gyönyörű jószágnak sikerült jó gazdát találnom. Később találkoztunk is a városban a gazdával, aki dicshimnuszokat zengett az új cicáról és a család öröméről.

   Nem telt el egy hónap a gazdához szállítás óta, mikor egy este megpillantottam a gyönyörűséget az ablakomban. Utólag tudtam meg, hogy a cica kiszökött és eltűnt. Úgy látszik ő engem választott gazdájának. Csak azt nem tudom elképzelni a mai napig sem, hogy honnan tudta az utat „hazáig”, hiszen busszal, kacskaringós úton vittem és hordozó kosárban.

   Azóta négy év telt el, és én úgy nevezem, hogy a kosztosom. Lehet, hogy van gazdája, és csak a változatosságot keresi, mindenesetre naponta jön, már be is ugrik az ablakon, időnként bent alszik, féregtelenítem, kullancsirtózom, külön tálkája van, aztán gondol egyet és távozik az ablakon keresztül. A többi macska megszokta, és nem törődik vele.