Természetesen ezzel a kevésbé sem kellemes tünettel csak a
hosszú szőrű macskák büszkélkedhetnek. Sokkal könnyebb a dolguk a házi vagy
rövid szőrű cicáknak, ők ugyanis önállóan megoldják a bunda rendbetételét. A
hosszú szőrűek viszont segítségre szorulnak a bundaápolás terén.
Mikor első perzsa cicám hozzám került, még teljesen analfabéta
voltam bundagondozás ügyben. A tenyésztő sem figyelmeztetett erre, vagy
természetesnek vette, hogy tudom, milyen bánásmódot igényel a cica,
filcesedésre hajlamos szőre.
Első ijedelmem az alig két hónapos kék perzsa simogatása
közben történt, mikor kis csomókat tapintottam a nyakánál és a füle tövén, azt
hittem, a bőre alatt. Szerencsére hamar rájöttem, hogy a csomók a szőrében
keletkeztek, melyeket azonnal kivagdostam ollóval.
Ugyanazt tettem a belső combtövénél és az első lábainak
hajlatában, ugyanis ezeken a helyeken indul meg a szőrszálak filcesedése. No,
meg persze az ivarérett kandúroknál a farok tövénél, melynek következménye a
durván, faggyúsan, bűzösen összetapadt szőrzet, a „kandúrfarok”. Nekem nőstény
cicám volt, tehát ez szerencsére nem következett be.
Ekkor kezdtem
fésülgetni a cicát, és mivel nem lett pici korától hozzászoktatva, óriási hadi
sérüléseket szereztem, bizony sokszor ki is hagyva a filcbontási tortúrát.
Sajnos a cica ellenállásának köszönhetően, már nemcsak filccsomók, hanem nagy
területű összecsomósodott hurkák keletkeztek a bundájában.
Ez őt is irritálta,
mosakodás közben néhányat ki is rágott közülük, de hamarosan az egész bunda
összeállt, és már nem filc, hanem nemezpáncélt alkotott a cicus testén. Ezt már
lehetetlen volt kifésülni, maradt a nyírás. Az állatorvos elaltatta a cicát és mi,
a barátnőmmel nekiláttunk. Soha ne tegyenek ilyet! Csak szakemberrel,
macskakozmetikussal szabad elvégeztetni!
Szegény cicám, nem érezte az altatásban, hogy mennyi kisebb,
nagyobb sérülést okoztunk a bőrén. A perzsák bőre különösen érzékeny, hiszen hártyaszerűen
vékony. A nagy filcdarabok nyírása közben szinte magától repedt a bőr, úgyhogy
ébredés után szegény a fájdalmasan sérült bőrét az ágy alatt, a hideg parkettán
hűsítette.
Én meg sírtam, hogy mit tettem vele. Szerencsére a cica
sebei mégsem voltak olyan súlyosak, viszont soha többé nem engedett fésűt a
szőre közelébe.
Egy idő után, ismét jelentkeztek a filcek, hiszen a
kihullott aljszőröket el kellett volna távolítani, de fésülésről, kikefélésről
szó sem lehetett többé. Így maradt a macskanyírás, de természetesen kozmetikus
által, aki altatás nélkül, a szó szoros értelmében kinyírta cicámat a
nemezbundájából.
Ugyanis annyira összeállt a szőr, hogy a földre letéve
macskaalakot formázott.
Sajnos a későbbiekben is csak a kozmetikus tudta rendbe tenni
a cicát, mert nem engedte magát fésülni, fürdetni.
Tanulságként ajánlom, hogy a hosszú szőrű cicát pici korától
hozzá kell szoktatni a bundaápoláshoz, napi fésüléshez, havi fürdetéshez, mert
ha hozzászokik, nem lesznek az én esetemhez hasonló kellemetlenségek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése