A domesztikációnak köszönhetően napjainkban (jobb
esetben) a kutyának nincs szüksége vadászatra. Van otthona, mindennap táplálék
kerül a tányérjára, sétáltatják, szeretgetik – így nincs miért zsákmányra
vadásznia. A kóbor, kidobott, elveszett kutyák esetében azonban már más a
helyzet.
Ahhoz, hogy életben maradjanak, vadászniuk kell. Ezt
gyakran falkában teszik, a vadgazdálkodók legnagyobb bánatára. Így könnyen
leterítenek egy őzet, gímszarvas borjút is. A földön fészkelő madarak tojásait
feleszik, esetleg vaddisznó malacokat is zsákmányolhatnak. Bár kóbor kutya
legyen a talpán, amelyik szembe mer szállni egy malacos kocával.
Summa summárum, normál tartási körülmények között a
kedvencként tartott (nem vadászatra tenyésztett) kutyák már nem vadásznak.
Persze ha a macskák üldözését vadászatnak vesszük, akkor igen. Azonban azok a
kutyafajták (vizslák, retrieverek, szetterek, tacskók, terrierek stb.),
amelyeket kifejezetten vadászatra tenyésztettek, nem tudnak maguknak megálljt
parancsolni egy-egy izgalmas szag „láttán”.
Ösztönösen cselekednek, amikor megérzik egy-egy vad nyomát
vagy bódító illatokat hoz feléjük a szél és felcsapott orral indulnak a szag
forrásának felkutatására. Hosszú hónapok kitartó munkájával és rengeteg
gyakorlással a vadászatra tenyésztett fajták kiváló képességeit, ösztöneit
azonban a javunkra fordíthatjuk és eredményesen használhatjuk őket apró- és
nagyvad vadászaton vagy után kereséskor.
A képzett kutyák nagyban hozzájárulnak az eredményes
vadászathoz, igazi élményt nyújtva munkájukkal a vadászoknak és kutyásoknak
egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése