Kétség sem férhet hozzá, hogy ez első etológiai megfigyeléseket az ősember
végezte. Hisz a Homo Sapiens ezek nélkül nem tudott
volna csapdát állítani vagy elejteni a saját tömegénél többszörösen nehezebb
veszélyes ragadozót. A sikeres vadászatok mögött nemcsak a csapatmunka, az éles
dárdák, de az azt megelőző hosszas megfigyelés is húzódott.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az első írásos etológiai feljegyzéseket a
30 000 éves barlangrajzoknak tulajdoníthatjuk.
Azonban az első tudatos megfigyeléseket az állati viselkedésről Arisztotelész
tett közzé Kr. E 300-ban. 10 kötetet írt különböző állatok megfigyeléséről. Pl.
kakukkmadárról vagy a kephaloniai kecskékről.
Kicsit később id.e 64-ben született Strabón. Aki egy 17
könyvből álló munkát készített Földrajzi feljegyzések címmel. Ez nem
kifejezetten etológiai alkotás, azonban fellelhetők benne az állatok
viselkedésére irányuló feljegyzések is.
Természetesen ezután is történtek megfigyelések az állati viselkedéssel
kapcsolatban, de ezek is inkább egy tágabb tudomány kör részeként. Nem
etológiai vizsgálatok címén lettek feljegyezve.
Az emberek ezután inkább a Föld, a csillagászat és az evolúció
megismerésére fektették a hangsúlyt.
Az első, aki modern felfogásban írt az állatok viselkedéséről az John
Ray volt 1676-ban.
Meglepődve tapasztalta, hogy a fészkükből fiatalon eltávolított
madarak, később a fajra jellemző fészket tudták megépíteni. Le is írta
megfigyeléseit, azonban a jelenséget nem tudta megmagyarázni.
Majd másfél évszázados ugrást követően megszületett Charles
Darwin. Ő gyakorolta a legnagyobb hatást a modern etológia és biológia
fejlődésére. Hisz úgy ismerjük őt, mint az evolúció atyját, ami önmagában is
minden állati viselkedés tanulmányozásának alapja.
1859-ben jelent meg fő műve a fajok eredete.
Azonban ezen kívül számos könyvet írt:
- Az ember származása és a nemi kiválasztás
- Az orchideák megtermékenyítéséről
- Az állatok és növények megváltozása a háziasítás állapotában
- Egy és ugyanazon növény virágainak különböző formáiról
- Az érzelmek kifejezéséről embernél és állatoknál
Darwinnal párhuzamosan és később is jelentek meg művek az állatok
viselkedéséről. Az etológia egyre nagyobb teret hódított. Az ember mind jobban
szeretett volna belelátni az állatok „lelkébe”.
Ide sorolhatnám: Romanes, Lloyd Morgan, Thorndike
kísérleteit. Azonban a lista hosszú, csak a legismertebbeket említeném.
A 20. század elején már viselkedéstani kutatásokat is végeztek. Ezek a
„behaviouristák” munkájukat ellenőrzött körülmények között, laboratóriumban
végezték.
Ide tartozik John Watson, aki maga
pszichológus volt és a gyermeknevelés kérdésével foglalkozott elsősorban.
Neurológusként főleg az állatok idegrendszere érdekelte, és nem a magatartása.
Azonban kutatásai során az állatok tanulását és a neurológiát kombinálta.
Csak megemlíteném Ivan Petrovics Pavlovot.
Akit mindenki ismer a kísérletei révén. A kutya nyelőcsövét kivezetve,
csengőszóval adta eléjük az ételt. Egy bizonyos idő után a kutyák
nyálelválasztása már csak a csengő hangjától is elindult.
A magatartáskutatás egyik legismertebb, alakja Konrad Lorenz.
Aki a harmincas éveiben találkozott a kor másik nagy etológusával Nikolaas
Tinbergennel. Aki az etológia kutatási programjainak
megalkotója.
Lorenz kevesebb kísérletet végzett, viszont annál több figyelmet szentelt az
állatok természetes környezetben való megfigyelésének és a viselkedésük
leírásának.
Lorenz különös hangsúlyt fektetett a nyári ludak megfigyelésére.
Számos könyvet írt, melyben az etológiát, mint tudomány népszerűsítette.
Szót kell még ejteni Karl von frisch ről. Akinek
kísérleteit szintén minden biológia könyvben olvashatjuk. Ő írta le a méhek
táncát.
A nap állásnak megfelelően a méhek a potrohuk gyors vagy
lassú mozgatásával társaiknak pontos meghatározást adnak az élelmet jelentő
virágok elhelyezkedéséről.
Ők hárman az állatok egyéni és társas viselkedésmintájának leírásáért
Nobel díjat kaptak.
Ezután az etológia háttérbe került. Jöttek a világháborúk, az emberek
inkább a humán etológiával a pszichológiával foglalkoztak.
A ma is ismert tudománnyá a 60-as évektől fejlődött.
Azonban az etológia iránti érdeklődés elenyésző volt. Emlékszünk még arra,
hogy akár egy évtizeddel ezelőtt is az iskolában levő etológia tananyag volt az
egyetlen a biológia tárgyköréből, amit a felvételiző gyermekeknek nem kellett
tudni, mert nem kérdezték.
Az etológia a mese tudományát képviselte. Érdekes dolgokról beszélt,
még érdekesebb kísérletekkel, de ez nem tudomány. A tudomány az a számok,
vegyületek, megmagyarázhatatlan elnevezések tárháza.
Szerencsére napjainkban egyre többen érdeklődnek újra e gyönyörű
tudomány iránt. Hisz a legszebb dolog, ha megértjük a körülöttünk levő állatok
érzéseit, nyelvét és cselekvéseinek okait.
Hazánk egyik legismertebb etológusa Csányi Vilmos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése