A nyulak viselkedéséről I.

A nyulak viselkedéstana (mint minden állaté) rendkívül érdekes. Megismerésük révén fényt deríthetünk kedvencünk tulajdonságaira. Megérthetjük, mit-miért csinál, s ezzel mind az ő életét, mind az együttélésünket megkönnyíthetjük és kellemessé tehetjük. 

Először általánosságban nézzünk meg néhány érdekességet, melynek ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy hobbinyulat tartsunk.

A nyúl szoliter (magányosan élő) állatfaj. Ez a fogalom azt jelenti, hogy a faj egyedei az élettérben elszórtan, egyedül élnek, csak a szaporodási időszak idején társulnak egymással. Ilyen életmódot folytat a mezei és az üregi nyúl. Ezt a tulajdonságát a domesztikáció hatására sem vesztette el.

Bizonyított dolog, hogy az állatok nem beszélnek. Legalábbis nyelvtani szabályokhoz kötött nyelven nem, de különböző testi jelzéssel vagy hanghatással meg tudják értetni magukat faj-és fajtatársakkal. Ha az állat új helyre kerül bizonyos jelzésekkel tudtunkra adja igényeit (hajlandóságot, ösztönzést, tetszést...). Ezeket a jelzéseket nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel minden állat egy-egy külön individuum, ha csak minimálisan is eltérő ízléssel, érzékenységgel és tűrőképességgel.

Orientáció, tájékozódás 

Elsősorban a kitűnő szaglása segíti, de hallása és látása is kiváló. A szagjelek (áll alatti, ágyéktájéki, anális mirigyek, valamint a vizelettel ürülő feromonok) információt nyújtanak. A nyúl szimatolás során megdermed, kinyújtja fejét, nyakát sőt egész testét. A hallása (50 kHz), látása az 511 nm-es tartományban a legjobb. Színlátásuk alkalmazkodott a szürkülethez és hasonló az emberéhez. Látóterük mindkét szem esetében nagyobb mint 170 fok.

Exploráció, kereső-kutató viselkedés

Ez a viselkedésforma elsősorban szimatolásban és ásásban nyilvánul meg gyakran rágással is társul. Ez a tulajdonságuk nagyon fejlett, ez különösen akkor nyilvánul meg, ha az állat új, ismeretlen környezetbe kerül, ha megszokott környezetének egy elemét megváltoztatjuk. Exploráció hiányában is kialakulhatnak abnormális/sztereotíp viselkedési formák (pl. ásás, kaparás)

  

Társas szociális viselkedés

Minden olyan alkalommal, amikor két vagy több nyúl interakcióba lép egymással szociális viselkedésről beszélünk. A nyulak társas viselkedése elsősorban a családi kötelékekben jut kifejezésre. Stabil ún. anyaági családi csoportban élnek, amely 2-9 anyából és 1-3 bakból valamint az ő ivadékaikból és ezen felül még néhány alárendelt baknyúlból áll. Így eredményesebb a védekezés a ragadozók ellen, azonban a hátránya, hogy nagyobb a fertőzésveszély.

 

A nyulak is, mint más családi kötelékben élő állatok, a csoporton belül egymás között bizonyos, a fajra jellemző egyedi távolságot tartanak. Ez a távolság a nyulak esetében három egy irányba való ugráshoz elegendő távolság, ami kb. 1,5-2 m. Pihenéskor jellemzően összebújnak, egymást kölcsönösen tisztogatják ugyanakkor evéskor távolságot tartanak. Minden faj együtt élő egyedeire megállapítható az egységnyi területre számított optimális egyedsűrűség. Ha a nyulak túl sűrűn élnek együtt, akkor csökken az egyedek közötti szokásos távolság és ez káros stresszhatást fejthet ki, ami agresszív viselkedést eredményez.

  

A társas együttélés másik jellegzetes viselkedésbeli érdekessége a rangsorrend, mely a nyulaknál többnyire az üldöző viselkedés során alakul ki. A kolóniában két, egymástól független lineáris szerkezetű dominanciasor figyelhető meg, egy a hímek és egy a nőstények között. A domináns állat szociális és szaporodási magatartása a többieknél fejlettebb.