Mielőtt hazavisszük kedvencünket,
feltétlenül el kell döntenünk, hogy a kutyus életterünk melyik részébe
„tartozhat” majd. Csak a kertben akarjuk tartani vagy netán a lakás bizonyos
helyiségeit is magáénak tudhatja. Ha nem rendelkezünk kerttel, szintén meg kell
gondolnunk, hogy az egész lakást birtokba veheti-e vagy lesznek számára tiltott
zónák. Persze minden kiskutya próbálgatni fogja, hogy meddig mehet el a gazdi
tűrőképességét illetően. Ha elhatározzuk, hogy ebünk nem fog velünk egy ágyban
aludni, akkor következetesnek kell maradnunk, ellenkező esetben a kutya nem
érti majd miért lehet egyszer a takaró alatt, máskor meg miért kell az
előszobában kuksolnia.
A kutyatulajdonosok jelentős
része lakásban tartja kedvencét. Ilyenkor nagyon fontos, hogy az állatnak
legyen egy állandó helye. Ez lehet kosár, pokróc. Itt a kutya nyugodtan
pihenhet, biztonságban van, itt soha nem szabad megfenyíteni. Ez az a hely,
ahová mindig visszahúzódhat egy-egy dorgálás után vagy ha aludni szeretne. A
viselkedés kutatók állítják, hogy ez a kutya „szűkebb territóriuma”, mely lehetőleg
a lakás egy védettebb, nyugalmas sarkában legyen. Ez számunkra szent és
sérthetetlen. Itt a kutyának nem eshet semmiféle bántódása: nem dorgálhatjuk,
nem fenyíthetjük meg, itt ne nevelgessük. Azonban, ha rosszat csinál, erre a
helyre zavarjuk vissza. Megfigyelhetjük, hogy ha kutyusunk rossz fát tett a
tűzre (amivel persze tisztában is van), hanyatt-homlok menekül a biztonságot
nyújtó helyére, amikor kiderül a csínytevés. Természetesen ez a kis intim
szféra nem azt jelenti, hogy kutyusunk nem fog máshol aludni vagy pihenni.
Máshol is fog tevékenykedni a lakásban.
Ha kertben tartjuk, akkor is
szüksége van ilyen kuckóra. Ez a kutyaház. Ennek elhelyezését a kertben nagy
gonddal végezzük. Télen ne felejtsük el szigetelni, sőt nagy hidegben még a
lengőajtó is hasznos lehet, mert védi a házban levő kutyust a széltől, a
hidegtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése