 |
| Római mozaik |
Világszerte több, mint 40 nyúlfaj él, de a házinyulak minden
fajtája egyetlen fajtól, az üregi nyúltól (oryctolagus cuniculus) származik.
Csak családi szinten van származási kapcsolat a mezei nyúllal (Lepus europeus).
Az üregi nyúl eredetét és evolúcióját nem ismerjük pontosan,
ugyanis csontjai kicsik, nagyobb állatfajok csontjainál törékenyebbek. A tűzben
könnyen eléghettek, a maradványokat ragadozók elfogyaszthatták, így a régészek
számára ritkán maradtak leletek.
A nyúlszerű rágcsálók az eocén korban (45 millió évvel
ezelőtt) már éltek. A legrégebbi üregi nyúltól származó csontlelet 6 millió
éves, Spanyolország területén, Andalúziában találták. Ez
az emlős
kb. 1 millió évvel ezelőtt jutott túl a Pireneusokon és telepedett meg
Dél-Franciaországban. A Loire azonban még évezredeken keresztül természetes
határt szabott további terjedésének.
Ó-egyiptomi falfestményeken, szarkofágok domborművein
látható nyúl (i.e. 2000-2500). A szertartásokon, mint áldozati állat szerepelt.
A nyúl húsát a föníciaiak (i.e. 1000) ízletesnek tartották. A híres római
történetíró Varro (i.e. 116-27) leírásaiból tudjuk, hogy a rómaiak ún.
leporáriumokban, fallal körülvett nyúlkertekben tartották a nyulat, és mint vad
(vadászható) állat terjedt el a birodalomban. Előszeretettel fogyasztották a
magzatokat és az újszülött nyulakat is.
A X. században jelent meg az üregi nyúl
Észak-Franciaországban, majd a középkorban, egész Európában elterjedt. Ebben az
időben a tengeri hajósok a főbb útvonalak menti szigetekre élő nyulakat
telepítettek, “húsraktár” céljából.
Angliában és Nyugat-Európa más államaiban kőkerítéssel
körülvett kertekben tartottak nyulat. “Igazi” háziasításuk a XVI. században a
kolostor-udvarokban kezdődött. A szerzetesek főként nagyböjt idején
fogyasztották, mint böjti, a halhússal azonosnak tekintett eledelt. 1595-ben
már több fajtáról (vadas, fehér, hamuszürke, fekete-fehér tarka) tesznek
említést. Ebben az időben a franciák, az olaszok, az angolok és a flamandok
élenjárók voltak a nyúltenyésztésben. A szaporítás mellett egyre
céltudatosabban tenyésztették is a nyulat. Húshiány miatt a világháborúk idején
számos országban fellendült a tenyésztése és húsának fogyasztása.
 |
| őskori nyúl ábrázolás |
A XVI. században jutott el a nyúl
Magyarország területére is.
1859-ben, Ausztráliában (Viktória államban) is szabadon
engedtek néhány üregi nyulat. Mivel ezen a területen nem voltak természetes
ellenségeik, gyorsan elszaporodtak. Létszámukat 30 év elteltével 20 millióra
(!) becsülték. Hatalmas károkat okoztak és okoznak Ausztrália mezőgazdaságában.
Érdekesség, hogy az ausztrálok szemében a nyúl kártevő, ezért húsvétkor nem
csokoládényulak sorakoznak a boltok polcain, hanem csoki wallabyk.
Természetesen a tojást sem a nyúl hozza.
A nyúltenyésztés “legújabb kori” történetében az 1950-es
évek végére tehető az intenzív tenyésztés kezdete. Ekkor került be az USA-ból
Nyugat-Európába az első nagyobb új-zélandi fehér, majd a kaliforniai állományok
egyre jobban kiszorították a termelésből a színes (őshonos) európai fajtákat.
Térhódításukban nagy szerepe volt annak, hogy a jó termelési eredmények mellett
sokkal jobban bírták a rácspadozaton való tartást, mint a színes fajták.
Ugyanakkor a fehér, jól festhető nyúlszőrért magasabb árat fizettek, mint a
színesért. A hagyományos, drótfonatból készült ketrecekben és épületben történő
tartás jelentett új irányt. Ugyanerre az időre tehető a nyúltápok megjelenése, majd
az önetetők elterjedése. Ugyan- ekkorra tehető az eddig szinte ismeretlen
nyúlbetegségek elterjedése is, melyek komoly veszteségeket okoztak.
Az 1970-es években elsősorban új-zélandi fehér és
kaliforniai vonalak keresztezésével állították elő az első korszerű
nyúlhibrideket.
 |
| Fosszilizálódott nyúl medencecsont |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése