Sokszor láthattuk már, hogy kijárós cicánk utódai a
szivárvány szinte minden színében pompáznak. A nem fajtatiszta cicáknál
láthatjuk ezt leggyakrabban, hisz ott nem tudjuk ki/kik az apák. Hogyan is
lehet ez?
Először a génekről. Mivel a nőstény macska nem fajtatiszta,
felmenőitől színére, mintázatára, méreteire és egyéb tulajdonságaira
vonatkozóan eltérő géneket örökölt. Ha már szülei, nagyszülei, stb. is afféle
„játszótéri keverékek” voltak (bár ez inkább kutyák esetében alkalmazott
fogalom), a nőstény DNS-e számtalan variációs lehetőséget rejt.
És ne feledkezzünk meg a boldog apáról sem! Ha a két párzani
vágyó ifjú állat az utcán ismerkedett meg, nagy a valószínűsége annak, hogy a
kandúr sem fajtatiszta, azaz szintén igen vegyes géneket hordoz.
Ilyenkor aztán mind a hímivarsejtekbe, mind a petesejtekbe
eltérő genetikai anyag jut. Ha például csak a mintázatot tekintjük,
elképzelhető, hogy az „anyai nagymama” például foltos volt, míg az „anyai
nagypapa” csíkos, így a nőstény macska egyik petesejtjébe a foltos, a másikba a
csíkos mintázatért felelős gén-altípus (allél) kerül. Ugyanígy a kandúr
hímivarsejtjébe is más-más allélok juthatnak, és csak a természet szeszélye
dönti el, hogy az így megfogant kiscicák melyik ősükre hasonlítanak majd
leginkább.
Másrészt viszont tudjuk azt is, hogy a nőstény macskák
ivarzása avagy tüzelése elhúzódó, 6-8 napig is eltart, és a párzás hatására
következik be náluk az érett petesejtek felszabadulása, a tüszőrepedés. Mivel
egyszerre több petesejt is éretté válik, egy alomban szinte mindig több kiscica
jön világra, így jogosan merül fel a kérdés: származhatnak-e több apától?
A válasz igen, bár ez nem túl gyakori. A nőstény macska
ugyanis a sikeres párzást követően hamar elveszti szerelmes kedvét, így nincs
könnyű dolga a második lovagnak. Ha mégis sikerül rábírni a nőstényt a
légyottra, bekövetkezhet a második (sőt, ily módon akár többedik) apától való
megtermékenyülés is.
Van azonban egy másik jelenség is, amely nehezíti a második
apajelölt hímivarsejtjeinek dolgát. Emlősöknél ugyanis (így embernél is)
párzást követően a méhbe jutott ondófolyadék az amúgy is igen szűk
méhnyak-csatornában létrehoz egy dugószerű képződményt, amely megakadályozza,
vagy legalábbis megnehezíti más spermiumok áthatolását. Ennek evolúciós
értelme, hogy az elsőként célt ért hím szervezete ekképpen gondoskodik saját
génállományának továbbörökítéséről még csapodár nőstény esetén is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése