Nagyon kellemetlen tud lenni, amikor kutyánk felugrálva adja értésünkre hogy
ő most milyen boldog, mennyire szeret bennünket vagy „jajdejómegyünksétálni”.
A felugrálás számukra teljesen természetes, ösztönös cselekvés. Nyári
időszakban még talán nem is akkora a baj. Na de ősszel, télen, amikor tocsog a
tappancsa a sártól, a hólétől. Éppen nem figyelünk oda, és már ott virít egy
vagy több sárfolt a kabátunkon. Kutyánként más és más módszer lehet a
célravezető.
Az egyik, amikor behajlított, felemelt térdünkkel akadályozzuk meg, hogy
kutyánk felugorjon. Amikor látjuk, hogy készül az ugrásra, akkor behajlítjuk,
felemeljük egyik lábunkat, így a kutya mellkasával a térdünknek fog ütközni. Ez
nem okoz neki fájdalmat, csak kellemetlen számára.
Figyelni kell azonban, hogy a térdünkkel ne üssük meg túlságosan, mert azzal
viszont már fájdalmat okozhatunk neki. Ne felejtsük el közben erélyesen a
„Nem!” tiltószóval tudtára adni, hogy nem örülünk az ugrálásának.
Megoldás
lehet az is, hogy amikor látjuk, hogy ugrani készül kedvencünk, kilépünk
oldalra vagy elfordulunk tőle, így előbb-utóbb megunja, az elforduláskor pedig
fel sem ugrik.
Jó megoldás az is, amikor nagy lendülettel fut felénk a
kutyánk, akkor hajoljunk le hozzá, simogassuk meg, esetleg ültessük le. Így
idővel megszokja, ha üdvözölni jön bennünket, akkor le kell ülni és hatalmas
adag simogatás lesz érte a jutalma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése