A vadon élő állatok táplálékkeresés vagy társas élet közben olyan mozgásokat
végeznek, melyeknek következménye néha kedvező, máskor kedvezőtlen hatású,
tévedés jellegű. A kíváncsiskodó viselkedés a próbálkozás és a tévedés egymást
váltó sorozatából áll, miközben az állat állandóan informálódik,
tapasztalatokat gyűjt, tanul. Ehhez hasonló a fiatal állatok rendszeresen
végzett, látszólag céltalan viselkedése, a játék is. Az állat tulajdonságának,
viselkedésének kibontakozásában a játéknak jelentős szerepe van. Emberi
megítélés szerint arra szolgál, hogy az állat környezetében jártasként
viselkedhessen. Eközben nemcsak környezetét ismeri meg, hanem saját testét,
annak teljesítőképességét, mozgékonyságát, tűrőképességét is. A játékos állat
igen kíváncsi, tapasztalatszerzésre való hajlama igen nagy.
A játék a szó legszorosabb értelmében tanult mozgás, melyet csupán önmagáért
és nem valamilyen cél elérésének érdekében végeznek és élveznek. Ez megtanult
mozgás.
Az állatok valószínűleg akkor játszanak, amikor a mindenkori biológiai
igényeik megfelelő szinten kielégítődtek. Az ivadékoknál legtöbb esetben a
játék a felnőttkori magatartások begyakorlását szolgálja.
A nyúl is – bár sokan nem hiszik – igen játékos állat. Fajtársival s más
fajhoz tartozó állatokkal is szívesen barátkozik. Mi több, egyedül is képes
játszani órákon át, „elszórakoztatni” saját magát. Szaladgál, helyből négy
lábbal felugrik. A levegőben irányt változtat, vagy hátsó testét oldalra
csavarja s így ér földet. Ezután hirtelen lelapul, majd felugrik és támad (ez a
támadás azonban nem „igazi”, egyáltalán nem fájdalmas). Ezzel a
veszélyelhárítást tanulja meg. Ezenkívül még futkározik, ugrál, érdeklődően
kémlel, s ami mozdítható azt mind bevonja a játékba. Kíváncsisága azonban nem
hosszú távú. Ha valamiről már megtudta, hogy milyen a szaga, esetleg milyen az
íze (ha fel bírja emelni, dobálja egy kicsit), nem érdekli tovább. Ugyanazzal a
tárggyal pár percnél tovább nem foglalkozik s ezután egy jó darabig ügyet sem
vet rá.
Nyuszinkkal mi is igen jól eljátszhatunk. Szeret velünk szaladgálni,
kergetőzni, viaskodni, sétálni s én már hallottam gazdájával együtt úszó
nyúlról is. Ezt azonban ne próbáljuk ki feltétlenül.
Agresszív viselkedés
Normális viselkedésforma, mely a rangsorrend kialakítását segíti elő.
Megfelelő nagyságú férőhely hiányában azonban, a rangsorban alacsonyabban
helyet foglaló egyed nem képes elmenekülni, így a nyulak közötti agresszív interakció
tartósan fennmaradhat. Agresszióra leggyakrabban az azonos nemű kifejlett
állatok között kerül sor, elsősorban a bakoknál, az anyákért és a területért
folyó küzdelem részeként. A házinyulak között sokkal ritkábban és kevésbé heves
formában fordul elő agresszió. Agresszív viselkedés nem csak a bakoknál, hanem
a csoportban tartott házinyúl anyák között is megfigyelhető, különösen az
alárendelt egyedeknél. Az agresszió mértéke csökkenthető a környezet
gazdagításával (rágófa, szalma behelyezése).
Természetes körülmények között rejtőzködésre a nyulak elsősorban az
üregeiket használják. Ennek elsősorban a ragadozó elöli menekülésben van
jelentősége. Házinyúlnál ezt szintén biztosíthatjuk a környezetgazdagítás
révén.
Viselkedési zavarok
Normális viselkedésnek tekinthető minden olyan öröklött és tanult
viselkedés, ami egy bizonyos környezetben az állat egészségét, szaporodását és
túlélését segíti. Léteznek olyan viselkedésformák, melyek nem fajspecifikusak
és kívül esnek azon a körön, mely az adott faj tagjainál nem fogságban lévő
körülmények között rendszerint megfigyelhető. Ez az abnormális viselkedés.
A sztereotípia az abnormális viselkedés egy bizonyos formája. Állandóan,
változatlan formában ismétlődő a természetestől eltérő viselkedés. Nincs nyilvánvaló
célja. Kialakulásának oka a félelem a frusztráció vagy az unalom. Egy részük
természetes viselkedési formákból alakulnak ki, míg mások létrejötte csupán
válasz a mesterséges környezet korlátozásaira. Mivel a nyulak motiválva vannak
arra, hogy sok időt töltsenek a táplálék keresésével és táplálkozással,
hajlamosak arra, hogy elsősorban orális sztereotípiákat alakítsanak ki. Az
exploráció és a mozgás hiánya gyakran okozza sztereotípiák kialakulását. Az
abnormális, sztereotip viselkedés aránya a teljes aktivitás 11%-a, de előfordul
hogy ez az arány eléri a 25%-t. Ez a viselkedésforma leggyakrabban az aktív,
azaz az éjszakai időszakban fordul elő.
A sztereotip viselkedés kialakulása és gátlása ill. a normális
viselkedési formák ösztönzésének hiánya együtt növelheti a stresszt. A
sztereotipiák és a jóllét közötti kapcsolat bizonyított, de meglétük nem
feltétlenül jelenti azt, hogy az állat jólléte pillanatnyilag sem megfelelő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése