A
kutya ragadozó (Carnivora) állat, ami
azt jelenti, hogy a csonton kívül a zsákmányának egyéb részeit is elfogyasztja.
Tehát a táplálékát szőröstül-bőröstül bekebelezi, bőrt, csontokat, húst,
gyomortartalmat (így növényi részeket is).
Sokan
élnek abban a tévhitben, hogy a kutyákat elegendő akár csonttal etetni, mivel
ragadozók, és vígan elélnek akár ezeken is. Mindenkit ki kell, hogy
ábrándítsak: a kizárólagos csontevés nem hogy hasznos, hanem egyenesen káros
lehet a kutyára nézve. No de miért is? Nézzük csak.
A
csont a szervezet szilárd vázát alkotja és a legfontosabb ásványianyag-raktár
is egyben, emellett az utolsó zsírdepó, ami kiürül a szervezetből. Mivel a
csontoknak rendkívül magas a tápláló- és hatóanyag tartalma, ezért egy jól és
könnyen hasznosítható természetes ásványianyag-forrást jelent a kutyáknak.
Másodsorban pedig hozzájárul a bélsár állagának javításához, tehát az keményebb
lesz, ezáltal kellő nyomást tud gyakorolni a végbél előtt található
bűzmirigyre. Ennek köszönhetően a bélfal síkosabbá válik, és ez megakadályozza
a mechanikai sérüléseket, amit csontszilánkok és egyéb lenyelt, oda nem illő
dolgok (pl. síp, játékautó kereke stb.) okozhatnak.
Ha
a kutyákkal kizárólag csontot etetünk, akkor az súlyos bélsárpangást okoz,
amely akár az állat életébe is kerülhet. Ezért nagyon fontos a mértékletesség,
tehát heti 1-2 alkalomnál többször lehetőleg ne adjunk csontot a kutyáknak.
Célszerű a csontos napok között 1 nap szünetet tartani, így nem terheljük meg
annyira a kutya beleit. No de milyen csontot is etessünk?
Ugyanis csont és
csont között is van különbség. Vannak, amelyek szilánkosan törnek, így könnyen
felsérthetik a kutya bélrendszerét. Más kisebb csontokat viszont rágás nélkül,
egyben nyelnek le a habzsoló kutyák, így azok könnyen mechanikai akadályt
képezhetnek a tápcsatornában. Ennek a falánkságnak pedig könnyen hányás,
gyomorcsavarodás vagy akár műtét lehet a vége, ennek híján pedig a kutya akár
az életével is fizethet a mohóságáért.
Akkor
most melyik csontot szabad etetni, melyiket nem?
A
szárnyasok és a nyúl vékony csöves csontjai a tiltólistán vannak. Ezek a
lábszár-, a combcsont, a szárny csontjai és a bordacsontok. Azonban a csirke
far-hátat és a nyakat főzést követően nyugodt szívvel adhatjuk kedvencünknek.
Sőt, a csirkefejet is etethetjük, miután megfőztük és eltávolítottuk róla a
csőrt.
A
vastag csöves csontokat (pl. sertés, szarvasmarha kar-, lábszár-, combcsontok)
főzést vagy sütést követően bátran adhatjuk kedvencünknek. Mivel ezek nagyon
masszív, nehezen törő csontok, ezért jó darabig el lesz velük (addig sem az
asztal lábát vagy a cipőket rágcsálja), mert nagyobb darabot nem tud belőlük
leharapni, inkább csak reszeli a fogával.
Egyrészt ez jó elfoglaltság is a
kutyának, jó darabig leköti magát vele, másrészt pedig az őrleményként a
szervezetébe jutó csont könnyen felszívódó ásványianyag-forrást jelent.
A
lapos csontok (pl. lapocka-, medencecsont) hőkezelést követően szintén
etethetők, de ezek is csak mértékkel.
Ha
csontevést követően a kutya 1-2 napig nem ürít vagy amikor üríteni próbál,
láthatóan fájdalmai vannak, kapkod a feneke felé, és szinte nem jön belőle
semmi, akkor sürgősen állatorvoshoz kell vinni. Nem szabad halogatni a dolgot,
mert sajnos akár a kutya életébe is kerülhet a csontevés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése