Milyen hangjelzéseket ad a macska?

Az emberi nyelvben a macska által kiadott egyedi hangot miaú hangutánzó szóval és változataival jelölik. Az európai nyelvekben és a mandarin kínaiban is ezt a szót használják. A japán nyelv nyiú-t, a  koreai jiong-ot, az arab maúa-t mond, a thai pedig a meioú szót használja erre.

A hang változatai eltérő jelentést hordoznak. Az állat más hangot használ a fájdalom kifejezésére, figyelemfelhívásra és üdvözlésre is. Vagyis a macska nyávogása hanglejtéstől függően különböző kedélyállapotot fejez ki.
A nyávogás általi kommunikáció gyakorisága egyénfüggő. Vannak egyedek, melyeknek nagyon sok a mondanivalójuk.

Míg a kutyák 10 féle hangjelzést ismernek, addig a macska 100-t is használ, mint őse a vadmacska is.

A kölyök hívóhangja magas, idővel azonban mélyebbé válik. Az ivartalanított macskáé (különösen a hímeké) magasságban közelebb áll a kölykökéhez, mint a felnőttekéhez.

2002-ben a Cornell Egyetem kutatói állapították meg, hogy a mélyebb és hosszabb hangok az állat türelmetlenségét fejezik ki, pl.: mikor éhes és így követeli magának az ételt.

A macskák a zsákmány megfigyelése közben csipogó hangot hallathatnak, illetve akkor is, ha a közelben lévő ember Iránti érdeklődésüket fejezik ki. Ha ez a jelzés az elérhetetlen zsákmánynak szól, akkor jelenthet fenyegetést is.

A viselkedéskutatók arra jutottak, hogy ez a magatartás egy próba, ezzel az állat a vadászatot gyakorolja. Ezt a tényt az is alátámasztja, hogy a hangképzés gyakran harapó mozgással társul, mely ahhoz hasonló, amellyel a macska végez áldozatával.

A csiripelés egyik változata üdvözlést is szolgál. Ezt a tigris is használja.

Az ember közelében élő macska gyakrabban használ hangjelzést, mint a vadonban élők.

A vad felnőttek ritkán képeznek hangot, mivel rejtőzködő életet élnek és a zaj felfedné őket, így ők inkább testbeszéd és szagok útján kommunikálnak.