A húsvéti nyúl is felelősség, avagy mitől nyúl a nyúl

   A húsvéti nyúl szimbolikáját nem könnyű megmagyarázni.Egyesek szerint Ostarával, a germán istennővel áll kapcsolatban, mások szerint a nyúl, mint jelkép a bizánci állatszimbolikára vezethető vissza, ahol  Krisztus jele volt. A legvalószínűbb mégis az, hogy egy félreértés miatt került a húsvéti jelképek közé.

   Egyes német területeken ugyanis gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, annak tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, rövidebben Hasel. A nyúl németül pedig Hase.  Nyugat-Európa számos országában és az Egyesült Államokban is szokás a  húsvéti fészek készítés, melybe majd húsvét reggelén a nyúl a tojást és az ajándékot tojja. Németországban már a 16. században elindult ez a hagyomány. 

    A tojás, ahogy a nyúl is, már az ókor óta a termékenység szimbóluma, mivel a nyulak nagyon sok utódot nevelnek fel. A tavaszi napforduló idején a föld megnövekvő termőképessége is ezt segítette elő.

   Bármelyik szimbólum eredetet is vesszük alapul, az  tény, hogy ma már a húsvét összekapcsolódik a nyúllal. A húsvéti fészekrakás abból a megfigyelésből vezethető le, hogy a nyúlfélék (Leporidae) családján belül a tulajdonképpeni nyulak (Lepus) neméhez tartozik a mezei nyúl, mely az üregi nyúllal ellentétben a föld felszíne felett épít fészket utódai számára. Az újszülött mezei nyulak már világrajöttük napján ügyesen mozognak a terület növényzete között. Ők születésük után rögtön talpra állnak, szőrösek, a szemük is nyitott, és ugyanolyanok, mint szüleik.

   A házi nyúl és a törpenyúl ősei mégsem ők, hanem az üregi nyulak.

    Húsvét idején felszaporodnak a kisnyulak a kereskedőknél és az állatboltokban. A gondos és állatbarát tenyésztők küzdenek is ez ellen . Az emberek többsége ilyenkor nem mérlegel, csak hazavisz egy pöttömnyi nyulat. Nincs tisztában azzal a ténnyel, hogy egy érző lényt vitt otthonába. Talán azt sem tudja, milyen méretekkel rendelkezik majd néhány hónap múlva az állat. Hisz a törpenyúl maximális súlya 2 kg, ezzel szemben egy óriásnyúl akár 10 kg-ot is meghaladó súlyt érhet el.

  Azonban elválasztáskor ők is kicsik. Sokszor előfordul, hogy a nyuszi amit leadtak , későn született, ezért a neves ünnepre még nincs is elválasztva anyjától. Azok a nyuszik, melyek nem találtak új gazdára az ünnep előtt, akár hónapokig is a kereskedésekben maradnak, már nem kellenek senkinek, hisz megnőttek. Hamarosan megjelennek náluk a nem megfelelő tartásból származó sztereotíp (abnormális) viselkedési formák. 

    Azért tartom fontosnak ezeket a sorokat leírni, hogy mindenki gondolja meg jól, ha élő nyulat vesz szeretteinek húsvétra. Ismerjék meg őket, hisz a nyulak is érző lények, és nem érdemlik meg, hogy pár hét alatt megunva az utcán végezzék Ehhez a megismeréshez szeretnék néhány gondolattal segítséget nyújtani a nyulak eredetéről, életmódjáról, viselkedéséről, szokásairól.

   A nyúlszerű rágcsálók (Lagomorpha) az eocén korban (45 millió évvel ezelőtt) már éltek. A legrégebbi üregi nyúltól származó csontlelet 6 millió éves, Spanyolország területén, Andalúziában találták. Kb. 1 millió évvel ezelőtt jutott túl a Pireneusokon és telepedett meg Dél-Franciaországban. A Loire azonban még évezredeken keresztül természetes határt szabott további terjedésének. A X. században jelent meg az üregi nyúl Észak-Franciaországban, majd a középkorban egész Európában elterjedt. 

   A XVI. században jutott el Magyarország területére.

   Az elmúlt két évszázadban tengerentúli országokba is betelepítették, méghozzá olyan sikeresen, hogy Ausztráliában írtó hadjáratot indítottak a jövevények ellen, mivel lelegelték a füvet a juhok elől. Ezért ezen a kontinensen a húsvéti nyúl helyett a húsvéti bilby hozza az ajándékot, mely egy őslakó erszényes állat.

   A nyúl az evolúció során táplálkozási szokásainak megfelelően alakult. Az elfogyasztott (kizárólag növényi) táplálékot így tudják a legjobban hasznosítani. Mivel a növények tápértéke viszonylag alacsony, a nyulaknak sokat kell enniük, hogy igényeiket kielégítsék.

A nyúl emésztésének sajátosságai a testtömeghez képest nagy gyomorban és vakbélben lejátszódó, jellegzetes emésztési folyamatokra és lágybélsár-evésre (cekotrófia) vezethetők vissza.

   A lágy bélsár a vakbélből származik (cekotróf). A kis, lágy 5-10 bélsárgolyócskából összetapadt, szeder-, (málna)szerű cékotrof ürüléket (fürtöket) nyálkaburok veszi körül, és a kemény bélsárgolyónál nagyobb, 2-3-szor hosszabb. A lágy bélsarat a végbélnyílásban való megjelenésekor az állat „beszívja” a szájába, majd rágás nélkül lenyeli a gyomrába, ami ott golyócskákra esik szét, és keveredik a gyomortartalommal.

   A lágy bélsár vagy vitamin bélsár alapvetően (50%-ban) baktériumtestekből áll, összetétele lényegesen különbözik a kemény bélsárétól. Szárazanyagban és rostban szegényebb, fehérjében, vitaminokban - főleg B csoportbeliekben - és ásványi anyagokban gazdagabb. Ennek köszönhető, hogy a nyulaknak általában nincs szükségük B csoportbeli és K-vitaminra. 

   Az állat 3 hetes kortól kezd el szilárd takarmányt fogyasztani, ekkor kezdődik meg a cékotróf termelődése is.

   Ezen állatok másik emésztési különlegessége, hogy nem tudnak hányni, ezért is kell ügyelni a takarmányozására, mert a szervezetébe került „méreganyagok” mindenképp áthaladnak a bélcsatornán. Emiatt nem szabad lakásban tartott szobatiszta nyúlnak macskaalmot tenni akár a ketrecébe, akár a nyúl wc-be. Az állat eredendően kíváncsi. Nemcsak szagok alapján ismeri meg környezetét, de sokszor meg is kóstolja azt. A macskaalom anyagának funkciója a vízfelszívás és annak megtartása. Ez a nyuszi gyomrában is hasonlóképpen fog viselkedni és a gyomornedv hatására pogácsát képez. Ezzel az állat pusztulását okozhatja.

Ausztrál Wallaby

   A nyulak viselkedéstana (mint minden állaté) rendkívül érdekes. Megismerésük révén fényt deríthetünk kedvencünk tulajdonságaira. Megérthetjük, mit-miért csinál, s ezzel mind az ő életét, mind az együttélésünket megkönnyíthetjük és kellemessé tehetjük.

   

    A nyúl szoliter (magányosan élő) állatfaj. Ez a fogalom azt jelenti, hogy a faj egyedei az élettérben elszórtan, egyedül élnek, csak a szaporodási időszak idején társulnak egymással. Ilyen életmódot folytat a mezei és az üregi nyúl. Ezt a tulajdonságát a domesztikáció hatására sem vesztette el.

   Bizonyított dolog, hogy az állatok nem beszélnek. Legalábbis nyelvtani szabályokhoz kötött nyelven nem, de különböző testi jelzéssel vagy hanghatással meg tudják értetni magukat faj-és fajtatársaikkal. Ha az állat új helyre kerül bizonyos jelzésekkel tudtunkra adja igényeit (hajlandóságot, ösztönzést, tetszést...). Ezeket a jelzéseket nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel minden állat egy-egy külön individuum, ha csak minimálisan is eltérő ízléssel, érzékenységgel és tűrőképességgel.

   A nyúlnak önálló kommunikációs rendszere van, szaganyagokkal (fajtársaknak), testbeszéddel és hangokkal is kommunikál.

Szagjelek:

   A nyulak háromféle szagmiriggyel rendelkeznek:

   Állmirigy: Ha állukat odadörzsölik egy tárgyhoz, az azt jelenti, hogy az a tárgy onnantól a tulajdonukba tartozik. Számunkra ez érzékelhetetlen, de a nyulaknak egyértelműen a tudtukra adja, hogy ki hol áll a rangsorban.

   Végbélmirigy: Az ürüléknek, összetéveszthetetlen, egyedi szagot kölcsönöz, területjelző szerepe van.

   Lágyékmirigy: „Személyazonosságiként” szolgál, rögtön megállapítható, hogy az illető nyuszi anya-e vagy bak, családtag vagy idegen.

Testbeszéd:

   Kaparás: nyugtalan, szeretne kijönni a ketrecből, vagy ha egy olyan ketrecbe tettük, amelyben azelőtt egy másik nyuszi volt, megpróbálja „kiásni” és felülírni a szagjeleket. Ivarzó nőstények gyakrabban kaparnak, s az „izgága” természetű egyedek is gyakrabban csinálják ezt. Jellemző ez a viselkedésforma  az üregi nyúlra is.

   Dobbantás  hátsó lábbal: megijedt, figyelmezteti társait a veszélyre. Ezt hangos nyögések kíséretében észlelhetjük akkor is, ha nőstényünk nem ivarzik, vagy éppen már vemhes s mi mégis baknyúl mellé helyezzük. A házikedvencként tartott nyúlnál ez a viselkedésforma sokszor a játékra hívást is jelenti.

   Finoman bökdös az orrával, fejét kezünk alá teszi: „Simogass meg!”

   Erős lökés, esetleg morgással társítva: „Most hagyj békén!” 

   Nyalogatás, esetleg gyengéd harapdálással kísérve: teljes odaadás és a megdönthetetlen szeretet jele. Igaz, ez legtöbbször ivarzás esetén figyelhető meg.

   Lapít, fülét a hátára szorítja, szeme kitágul: fél.

   Kényelmesen elül, füleit hátára szorítja (kivéve ha lógófülű):  jellegzetes pihenő pozíció.

   Két lábra áll, füleit mereven felfelé tartja (kivéve ha lógófülű) a hang irányába: figyel.

   Négy lábon áll, testét mereven előrenyújtja: kíváncsiskodik. Ennek fokozása érdekében füleit a hang irányába fordítja, fejét le-fel mozgatja. Ha a kíváncsiság tárgya rendkívül érdekes vagy zajos, átmehet a testbeszéd az előző figyelő pózba.

    Hanyatt fekszik: mivel a nyúl zsákmányállat, ez a megnyilvánulás a biztonságérzet kimutatása. Ilyen testhelyzetben mosdani, de akár aludni is szokott. Ha nyuszink ezt teszi, tudhatjuk, hogy a legnagyobb biztonságban érzi magát.

Hang általi kommunikáció:

   Zümmögő, morgó hang: Ezt párzáskor tapasztaljuk. Mind a bak, mind az anya a hangjával fejezi ki, hogy készek a párzásra. Ez a hang azonnal megszűnik, mihelyt a párt szétválasztottuk.

   Visítás: ha egy nyuszi halálosan megijed, vagy erős fájdalmat érez.

    Fogcsattogtatás: nyulunk elégedettségének a jele. Gyakran hallhatjuk ezt alvás vagy simogatás közben. 

    Halk zümmögésre, csipogásra emlékeztető hang: nagyon jól érzi magát, élvezi a kényeztetést. A bak udvarlás közben is hallatja ezt a hangot, miközben „vágya tárgyát” szaladja körbe.

   Morgás: elégedetlen. Ha a morgáshoz fújtatás is járul, s még a fülét is hátracsapja, vigyázzunk, mert egy gyors, támadó ugrás következik, s kapunk egy lassan gyógyuló harapást vagy karmolást.

    Azok az emberek, akik nem kertes házban laknak, vagy akik egész nap dolgoznak, nem tarthatnak akármilyen állatot, de egy nyuszi praktikus megoldás lehet számukra. Nagy testű állatok például nem tarthatók kis lakásban és nem lehet őket hosszabb időre egyedül hagyni sem. Egy nyuszival viszont mindezt megtehetjük. Nyuszink a szomszédokat sem fogja zavarni. Könnyen meg is szelídülnek, főleg, ha fiatal korukban kerülnek gazdájukhoz. A napi rendszeres futtatást vagy akár sétát nem szabad elfelejtenünk. Ha ez  elmarad, sem jelenthet  problémát, ugyanis a nyúl szobatisztaságra szoktatható. A tenyésztők már szobatisztán adják a nyuszit a leendő gazdának.

    Ha  felelősséget érzünk irántuk és szeretett lényként kezeljük õket, akkor gondos odafigyeléssel akár nyolc évig is örömet szerezhetnek gazdájuknak.

A nyúltartás ( mint bármely más állat tartása) nehézségekkel jár. Az itt leírt gondolatok, csak a nyuszival való együttélés első és rövid lépései.

   Szeretnék mindenkit meggyőzni arról, hogy a nyúl nem megúnni való szőrös jószág, hanem rengeteg kedvesség és öröm forrása, és  nemcsak húsvétkor, hanem az õ egész életén át.